A farádi utcában mászókák, várak és hinták várják a csemetéket, és még egy fából készült kisvonatba is beleülhetnek az ugrálásban megfáradt legkisebbek. Az alkotó, Turi Tamás látható szeretettel simítja végig a vörösbarna színben játszó fajátékokat.
"Arra gondoltam, legyen egy hely, ahol a gyerekek nyugodtan játszhatnak, és ahol a szülők is találkozhatnak, pihenhetnek és megbeszélhetik a világ dolgait. Az önkormányzattal egyeztettem, és kiválasztottuk ezt a széles, fűvel és fával tarkított térséget a Fő utcában."
Amikor a költségekről faggatom, Tamás legyint és az arca komollyá válik.
"Van, aki vagyongyűjtésre áldozza az idejét, és a gyarapodó bankszámla jelenti számára az örömforrást. Nekem viszont az a boldogság, ha látom a gyerekek felhőtlen örömét és játékkedvét. Értek a fa megmunkálásához, ez a hobbim. A fát nem én alkottam, hanem a természet. Ő sem kért érte pénzt. Én csak felfedeztem és megmunkáltam. Ez így természetes. Hogyan is kérhetnék fizetséget azért, amit saját magunknak készítettem?" - kérdi rám nézve, de láthatóan nem vár választ.
Mostanában azonban egyre több famunkára kérik fel Tamást. Ha hintaszéket, padot kérnek a szomszédok, nem tud nemet mondani, de ő készítette a falu határán virágágyással díszített, hatalmas, rusztikus útjelző táblát is. Átsétálunk az óvodába, ahol a hinta is Tamás keze munkáját dicséri.
"Nézze csak ezt a gerendát - mutatja az alkotó. - Amikor megláttam, volt benne egy görcs, ami egy nyuszi fejére emlékeztetett. Az én dolgom nem is volt más, mint hogy ezt a nyuszifejet felismerhetőbbé, karakteresebbé tegyem" - árulja el a szakmai titkot mosolyogva.
Tamás önzetlensége sokak szerint örökölt tulajdonság: dédnagymamájáról jegyezte fel a családi legendárium, hogy az érzelmeket sokkal többre becsülte az anyagi jólétnél.

Folytatás a Meglepetésben!