Hamarosan forrhat a must Baráth Zoli bácsi hatalmas kertjében, ahol óriási, érett szőlőfürtök alatt roskadoznak a tőkék. A színben halomban áll az újkrumpli, odébb az asztalon, pár szem érett szilva mellett locsolókanna pihen. A házigazda dörmögő hangon szabadkozik a kert miatt. Mutatja a paradicsomot, le kéne már szüretelni, de nem jutott rá idő. Mert Mariska nénivel naphosszat az újkrumplit szedték ki a földből.

Zenét hallgattak és csókolóztak

"Már hatvan éve annak, hogy a szomszédos Zalaszentbalázson egy bálban megpillantottam Mariskát. Tizenkilenc voltam, ő három évvel fiatalabb - mosolyog huncutul Zoli bácsi. - Helyes, aranyos, dundi lány volt, felkértem táncolni. Másnap egy barátomat küldtem az édesanyjához, hogy megkérdezze: udvarolhatok-e a lányának? Megengedte. De csak náluk találkozhattunk, a portájukat el nem hagyhattuk. Amikor kettesben maradtunk a szobában, sokat csókolóztunk. Aztán a gramofonon zenét hallgattunk. Aztán megint csókolóztunk."
Fél év múlva a fiút a munkája Zalaszabarba szólította, a kapcsolat megszakadt. Egy búcsúban találkoztak újra, Zoli ismét felkérte táncolni a lányt, de ő kiskosarazta. Több se kellett a fiúnak, talált másik táncpartnert magának. Ezt látva Mariska sírva elrohant a búcsúból, hazáig meg sem állt. Zolit hamarosan behívták katonának, Mariska pedig nem sokkal később férjhez ment. Máshoz.

Folytatás a Meglepetésben!